LEÍRÁS

Információk, ötletek, ajánlatok az építőipar marketing- és kommunikációs szakembereinek

Ha tetszik...

Az Artifex Kiadó blogja

2010.03.31. 16:12 Artifex Kiadó

A négy ok, amiért az Alaprajzot ott kellett hagyni

Csanády Pál írása arról, miért távozott az Alaprajz szerkesztőségéből és az a leköszönő vezércikk, amit már kicenzúráztak a tavalyi utolsó lapszámból. Beszámoló végre első kézből:

Január 20-án napra pontosan 13 év után hagytam ott azt az Alaprajzot, mely sokak szemében kötődött nevemhez. Ez idő alatt a valamikori Építés Felújításból ezen az új néven a magyar építészet vezető lapja lett, de a munkát egyre jobban nehezítette, hogy a háttér, a szerkesztés körülményei fokozatosan romlottak: a grafikus lecserélése a főszerkesztő tudomása nélkül, kizárólag pénzügyi okokból, romló anyagiak és munkakörülmények.

(1) 2009 első félévében pedig olyan lépés következett, ami vállalhatatlan volt: az Alaprajz példányszámát oly mértékben csökkentették, hogy sem utcai, sem más terjesztésre nem jutott el példány, szinte kizárólag csak az előfizetők kaptak. De még az oktatási, kulturális intézményekhez, szerzőkhöz ingyenesen küldött lapok mennyiségét is csökkentette a kiadó. Becslésem szerint legfeljebb kétezer példány jelenhetett meg az újságból – persze dokumentumok híján ez csak találgatás, még ha szóban meg is erősítették.

(2) Nyár folyamán a cég fizetési morálja is erősen romlott, több hónapos csúszásokkal utaltak még az egyébként sem túlfizetett cikkszerzőknek, fotósoknak is.

(3) Ekkor a cégvezetés úgy döntött, az általam kitalált és felfuttatott Építészkongresszust sem rendezhetjük meg 2010-ben. Mindezekről ráadásul nemhogy egyeztetés nem történt, de tájékoztatást sem kaptam a döntésről.

(4) De a legszürreálisabb ötlet csak ezután jelent meg: a szerkesztők nélküli lap, a cégek marketinganyagaiból összeollózott „újság” gondolata. Ez volt az a pont, mikor úgy döntöttem, nem lehet ennél a cégnél már minőségi szaklapot készíteni: csatlakoznom kell Dobossy Edit és Bethlenfalvy Gábor kollégáimhoz, akiknek épp a fenti okból fel is mondtak október legelején. Októberi felmondásommal egyidőben tudtam meg azt is, hogy a fizetési akadozásnak az az oka, hogy a korábbi külföldi tulajdonos eladta a céget az ügyvezetőnek – hónapokkal korábban, de persze erről sem tájékoztatva a kollégákat. Tehát ez már nem ok, csak igazolás volt: jó döntésnek bizonyult a továbblépés és saját lábra állás.
Azóta rengeteg gratulációt és jókívánságot kaptam-kaptunk, bár én magam – mivel felmondási időmet töltöttem január 20-ig – a nyilvánosság előtt nem mondhattam el eddig az okokat. A döntés tehát megszületett, új céges háttérrel vágtunk bele új lapok (Metszet, Építési Megoldások), honlapok (tervlap.hu, epitesimegoldasok.hu, epitesztovabbkepzes.hu) szerkesztésébe és rendezvények (Építészkongresszus, Építész Tervezői Napok) szervezésébe – a szakmai munkának mennie kell.

A leköszönő cikk, ami nem jelenhetett meg az Alaprajzban – amit a kiadó a főszerkesztő tudta és belegyezése nélkül tüntetett el:

Tizenhárom év sok idő, az elmúlt 13 év elég volt arra, hogy a világgazdaság egy kis válságból egy egészen nagyba jusson, a következő pedig állítólag elég lesz arra, hogy a Kilimandzsáró hava eltűnjön...
Az Alaprajz 13 éves szerkesztése után ezúton szeretném megköszönni elsősorban az olvasóknak a töretlen lelkesedést, és az egész stábnak a munkáját. Megköszönöm Vámos Dominikának, hogy még 1997-ben meghívott az akkor még Építés Felújítás névre hallgató lap szerkesztőjének, és köszönettel tartozom Horváth Janisznak, a lap akkori grafikusának, aki végtelen türelemmel csiszolgatta a lap megjelenését; és a mai dinamikus csapatnak, Legoza Andreának, Miskei Bélának és Maulis Csabának.
Rendkívül sokat segítettek a szakmai tanácsadók gondolattal, ajánlással, informálással. Cságoly Ferenc mély bölcsességével, Wesselényi-Garay Andor szofisztikált kritikáival, Csajbók Csaba sok felfedezésével, Gáspár László köztis és más épületek felhajtásával, Nagy Sándor lelkesedésével és számtalan ötletével, Roth János értékes tanácsaival, Czigány Tamás sok győri épület és egyetemi esemény ajánlásával, Lengyel István a debreceni és hajdú-bihari szakmai élet interpretálásával, Patartics Zorán az érdeklődésnek oly sokszor középpontjába kerülő Pécsett a kalauzolással és csalhatatlan értékítélettel, Ripszám János lelkesedésével és biztatásával.
Hálával tartozom sok rendszeres szerzőmnek, a teljesség igénye nélkül Becker Gábornak, Bujdosó Attilának, Gutai Mátyásnak, Horváth Sándornak, Katona Vilmosnak, Pesti Monikának, Reith Andrásnak, Rozmann Viktornak, Szabó Leventének, Timon Kálmánnak, Török Tamásnak, Vukoszávlyev Zoránnak, illetve természetesen valamennyi alkalmi szerzőnek és számos lelkes „architortúrázónak”!
Megköszönöm az épületeket láthatóvá tévő fotósok megértését és éles szemét, közülük Bujnovszky Tamás, Häider Andrea, Oravecz István, Polgár Attila, Zsitva Tibor, és régebben Lelkes László segített különösen sokat. Köszönet illeti korábbi olvasószerkesztőnket, Sólyom Beát és a jelenlegit, Halász Istvánt.
Természetesen nem jöhetett volna létre a lap annak anyagi bázisát biztosító hirdetésszervezők és médiások, Berta Ágnes, Sárdy Csaba és Serebán Krisztián nélkül, hogy a korábbiakat, például Farkas Juditot már ne is említsük.
Végül, de nem utolsósorban hálás vagyok Dobossy Edit szerkesztőnknek, és Bethlenfalvy Gábor szerkesztőségvezetőnek, akikkel együtt köszöni meg az olvasók ragaszkodását és szeretetét a leköszönő felelős szerkesztő:
Csanády Pál
Megosztás

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása