A marketingkommunikációs költségeken lehet takarékoskodni, de nem mindegy, hogy min, milyen mértékben és milyen időtávon spórolunk – derül ki az alábbi beszélgetésből. Rajki Diána, a Build-Communication ügynökség tulajdonosa úgy tapasztalja: ma már egyre több építőanyag-forgalmazó cég érzi úgy, a nehézségek ellenére láthatóan jelen kell lennie a piacon.
– Az elmúlt két évben nyilván csökkent az építőanyag-gyártó cégek marketingbüdzséje. Hogyan tudsz ehhez alkalmazkodni?
– A csökkentés igaz, de az utóbbi hónapokban tapasztalok egy másik trendet is: egyre többen érzik úgy, hogy a megmaradt kisebb keretet a korábbiaknál hatékonyabban kellene elkölteni, tehát bizonyos értelemben aktívabban jelen kell lenni a piacon, láthatónak kell lenni. Nálunk ebből az látszik, hogy egyre több ajánlatot kérnek, amelyekből aztán vagy lesz megbízásunk, vagy nem. A kérdésetekre pedig azt tudom válaszolni: úgy alkalmazkodunk, hogy a kis marketingbüdzséket is igyekszünk ugyanolyan hűségesen és gondosan kezelni, mint a nagyobbakat. Ha javul a piaci helyzet, a kis büdzsékből nagyobbak lesznek, és a cégek emlékezni fognak rá, hogy jól dolgoztunk.
– Bármilyen kevés pénzt el lehet költeni értelmesen marketingkommunikációra…?
– Nyilván nem, és mindig kényes kérdés, hogy ezt hogyan hozzuk a megbízóink tudomására. Az ügyfél vagy közli, mennyi pénzt tud ilyen célra szánni, vagy nem. Az ajánlatadásnál mi viszont nemcsak ebből indulunk ki, hanem azt is figyelembe vesszük, hogy a célcsoportokat és célokat figyelembe véve mennyi lenne az adott esetben optimális,– ez persze általában több mint a megadott keret. Ha a megbízó látja, hogy mennyivel több eredményt el lehet érni az akár minimálisan megnövelt büdzsé révén, akkor általában hajlandó a rugalmasságra; azaz végül is meg tudunk állapodni valamilyen értelmes, de még számára is elfogadható összegben.
– Egyik takarékoskodási ötletként az szokott felmerülni, hogy „inkább PR-re költsünk, és ne hirdetésre”. Erről mit gondolsz?
– Azt gondolom: építőipari és építészeti szaklapokkal megállapodni arról, hogy hirdetéseket és PR-anyagokat is közölnek, nagyon jó és bevált modell a mi területünkön. Akár a hirdetéseket, akár a PR-t hagynánk el, rosszabb lenne az eredmény.
– A másik divatos jelszó: irány az online média; a nyomtatott sajtó ideje lejárt…
– Szerintem legfeljebb csak átmeneti kényszermegoldásnak fogadható el, ha egy cég úgy dönt, hogy kizárólag az online megjelenésekre törekszik. Az a határozott véleményem, hogy az internet mellett jelen kell lenni a nyomtatott sajtóban is. A nyomtatott lapoknak hosszú távon megmarad a presztízsük, és meg fog maradni az a közönség, ami igényli ezt a médiumot.
– Ha jól megy a cégemnek, ugyan miért költsek marketingre? Ha rosszul megy, akkor meg miből költsek…? Biztosan ismered ezt az „okoskodást”…
– Ha jól megy, akkor azért kell többet költeni, hogy megszilárdítsuk a cég piaci helyzetét, és hogy legyen mire hivatkozni, ha majd éppen nem megy annyira jól. Persze nem igaz, hogy a marketingköltségeken soha egy fillért sem lehet spórolni. Azt viszont nagyon komolyan gondolom, hogy ha egy cég hosszabb távra, mondjuk több évre „eltűnik” marketingkommunikációs szempontból, akkor azzal szinte jóvátehetetlen károkat okozhat magának.
Rajki Diána a Wienerberger Zrt. marketingvezetőjeként vált igazán ismertté a hazai építőipari cégek világában, a vezető téglaforgalmazó nagyvállalat kapuin kívül is. Például a Jövővár-projekt, vagy a Társaság a Lakásépítésért Egyesületben vállalt szerepe révén sok más anyaggyártó céggel is munkakapcsolatba került; közülük kerültek ki 2003-tól az – akkor még Build&Invest néven futó – saját érdekeltségű ügynökségének első ügyfelei is. 2009-től a Build-Communication Kft. kereteiben folytatja munkatársaival ugyanezt a tevékenységet: a PR-feladatoktól a médiavásárlásig, a kreatív munkáktól a szövegírásig teljes körű szolgáltatást kínálnak. A csapat életerejét és munkájának minőségét is jellemzi, hogy az 2009 végén a Wienerbergertől távozó Rajki Diána immár kizárólag négy fős csapata munkáját irányítja.
